Amikor összeköltöztünk a férjemmel, gyorsan beleszoktunk abba az életbe, amit a jó fizetése lehetővé tett. A lakásunk világos, tágas, magasabban van, mint a legtöbb környező ház, reggelente a város lassú ébredését nézem a hatalmas ablakokon át. Kávé a kezemben, csend, rend, kiszámíthatóság. Hetente kétszer ugyanaz a nő érkezik takarítani.
A takarító, mint a mindennapok része
Mindig pontosan jön. Kabátját gondosan összehajtja, cipőjét az ajtó mellé állítja. Soha nem zavar, soha nem kérdez. Halk „jó napot”, enyhe mosoly, és már teszi is a dolgát. Olyan természetességgel simul bele a térbe, mintha
