Az emberek, akiket nem ismerünk igazán

a hajában, festékfoltos kéz, nevető szemek.

 

 

 

Rákattintottam. És mintha egy másik dimenzió nyílt volna ki előttem. Festmények. Nemügyes próbálkozások,

Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz

hanem erős, bátor képek. Arcok, amelyek néztek vissza rám, mintha kérdeznének. Tájak, amik nem léteztek, mégis ismerősnek tűntek. Rövid versek, nyers mondatokkal fájdalomról, reményről, kitartásról. Fotók tengerről, repedezett falú házakról, idős emberekről, akiknek a tekintetében egész életek sűrűsödtek össze.

 

 

 

A személyes találkozás

 

Ott ültem a kanapén, és szinte szégyent éreztem. Mintha belenéztem volna