nbsp;
– Láttam… a képeidet. Megdermedt. A rongy a kezében megállt, a válla kissé megfeszült. Lassan fordult felém, és a szemében ott volt a félelem. Az a fajta félelem, amit akkor látni, amikor valaki attól tart, túl sokat mutatott magából.
– Remélem, nem baj – tette hozzá gyorsan. – Épp ellenkezőleg. Leültünk. A konyhaközepén, két széken, idegenként
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
és mégis valahogy nagyon közel. Mesélt. Arról, hogy gyerekként rajzolt, amikor a szülei veszekedtek. Hogy a festés lett a menedéke. Hogy nappal dolgozik, este alkot,
