valaki *mindig*
ott van, az agy végül magától értetődőnek, szinte láthatatlannak veszi ezt a jelenlétet. Egy anya szeretete, éppen azért, mert rendíthetetlen, beleeshet ebbe a vakfoltba. Ez nem hálátlanság, hanem tudatos egy automatikus mechanizmus. Ha megértjük, kevesebb teher.
Az önépítés néha tartalmazza az önmagunktól való távolságot.
Ahhoz, hogy felfedezzék, kik ők, a gyerekeknek meg kell feszegetniük saját határaikat. Ez pedig gyakran tartalmazza az anyai figurától való távolságtartást. Ez nem elutasítás, hanem az identitásformálódás egyik szakasza. Amikor ezt a természetes elkülönülést sebként élik meg, és azanya ellenáll, a
