szó, hanem tisztánlátásról: olyan igazságról, amelyhez addig nem volt hozzáférésem, és amelyet valaki tárt fel előttem, aki nemcsak a nyelvet értette, hanem a sorok közötti finom árnyalatokat is.
Attól a pillanattól kezdve új megvilágításban láttam a családi összejöveteleket – az egymást átfedő nyelveket, és azt, hogy a csendek olykor sokkal többet közvetíthetnek, mint gondolnánk. Nem szemrehányó lecke volt ez, hanem annak felismerése, milyen létfontosságú, hogy meglegyen a megfelelő kulcs azokhoz az ajtókhoz, amelyekről azt hittük, már ismerjük őket.
Azóta gyakrabban gondolkodom az emberek közötti hidakon, azokon a nyelveken, amelyek vagy közelebb
