Orvosi szakkönyvek
A „mi dolguk lenne más” mondat úgy
hatolt a szívembe, mint egy tőr. A saját otthonomban, a saját menyemtől kaptam meg, hogy én tulajdonképpen csak a személyzetük vagyok, akinek kötelessége ugrálni, ha ők pihenni vágynak.
Ekkor nyílt a teraszajtó. A férjem, Gyula, aki kint metszette a rózsákat, belépett. Végighallgatta az egészet. Az arca komor volt, a szeme szűkre húzódott. Gyula nem az a típus, aki sokat beszél, de ha cselekszik, annak súlya van. Szó nélkül elment Vivien mellett. Bement a vendégszobába.
Két perc múlva tért vissza. A kezében
