elengedni.
Abban a pillanatban összeszorult a torkom. Mert rájöttem, hogy én mikor engedtem el. Észrevétlenül, konfliktus nélkül, kényelmesen. Amikor a biztonság fontosabb lett, mint az izgalom.
A következő héten hozott egy mappát. Fekete volt, kissé megkopott. Úgy tartotta, mintha valami törékeny dolgot adna át.
Leültem a földre, és lapról lapra haladtam. Egyre nehezebben kaptam levegőt. Ezek nem képek voltak. Ezek érzések voltak. El nem mondott mondatok. Elfojtott sikolyok és csendes remények.
Új perspektíva
– Tehetséges vagy. Nagyon.
Lesütötte a szemét. Mintha nem lenne hozzászokva ehhez a mondathoz.
Amikor felajánlottam a segítségem,
