sírt. Nem hangosan, nem drámaian. Csak potyogtak a könnyei, mintha évek óta gyűltek volna.
– Megígérem, nem pazarolom el – mondta remegő hangon.
– Nem is ezért teszem – válaszoltam. – Hanem mert emlékeztettél valamire, amit majdnem elfelejtettem.
Azóta másképp telnek a napjaim. Nem lettem egyik napról a másikra teljesen más ember, de valami megmozdult bennem.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
Soha többé nem nézek ugyanúgy az emberekre
És egy dolgot biztosan tudok: soha többé nem nézek úgy azokra az emberekre, akik csendben végzik a dolgukat körülöttünk.
Mert lehet,
