üresen csengtek. Általában a „csak egy buli” kifejezés
tényleg csak egy bulit jelentett, de ma este valahogy másképp csengett – mintha valami kis trükköt rejtene, amit még nem tudtam pontosan megfejteni. Nem akartam paranoiásnak tűnni. Nem akartam kérdésekkel kifaggatni, vagy bonyolult forgatókönyveket szőve visszatartani az indulástól. Szeretem őt, és ez a bizalmat is magában foglalja. Ugyanakkor nem akartam egyedül maradni a gondolataimmal – hagyni, hogy a csendben akkorára nőjenek, hogy már ne lehessen őket megállítani. Tudtam, hogy a gondolatok sokkal zajosabb bulit képesek csapni, mint bármelyik táncparkett.
Pár lépést tettem
