szolgált – a konyhában zajló gyors, csipkelődő szóváltásoktól kezdve egészen azokig a cinkos pillantásokig, amelyeket
a mindennapok káoszában váltottunk egymással. Kinyitottam a fiókot, és egy olyan tárgy után nyúltam, amelyről tudtam, hogy ott lapul – elfeledve gémkapcsok, tollak és papírfecnik között. Szinte éreztem a tintát, még mielőtt a kezembe vettem volna. Egy apró gesztus – mint egy suttogás a bőrén –, csupán egy mosoly nyomát szerettem volna hátrahagyni. Egy filctollat vettem kézbe.
Abban a pillanatban, ahogy a mellkasához értem, minden feszültség, amit addig hordoztam, tovaszállt. Nem akartam semmi bonyolultat, semmi olyat, ami
