a mennydörgés.
– A fiunk nem senkinek a lottónyereménye. Ő a mi legnagyobb áldásunk.
Aztán visszanézett Lindára.
– Éveken át úgy viselkedtél, mintha Emese valami főnyereményt ütött volna meg azzal, hogy hozzám ment feleségül.
Lágyan elmosolyodott.
– De az igazság az… hogy én vagyok a szerencsés.
Linda arcára végre ráfagyott a mosoly.
– Éveken át azt hittem, a hallgatás egyenlő a tisztelettel. Tévedtem. A hallgatás nem ezt a családot védte. Hanem a kegyetlenséget.
A szavak ott visszhangoztak a tető felett. Senki sem mozdult.
Dániel odalépett Noéhoz,és letérdelt mellé. Noé lassan bólintott, majd odasuttogta:
