a hajában, festékfoltos kéz, nevető szemek.
Rákattintottam. És mintha egy másik dimenzió nyílt volna ki előttem. Festmények. Nem ügyes próbálkozások, hanem erős, bátor képek. Arcok, amelyek néztek vissza rám, mintha kérdeznének. Tájak, amik nem léteztek, mégis ismerősnek tűntek.
Rövid versek, nyers mondatokkal fájdalomról, reményről, kitartásról. Fotók tengerről, repedezett falú házakról, idős emberekről, akiknek a tekintetében egész életek sűrűsödtek össze.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
A személyes találkozás
Ott ültem a kanapén, és szinte szégyent éreztem. Mintha belenéztem volna valaki naplójába anélkül, hogy engedélyt kértem
